"Költözzünk el!"- szoktuk egymásnak mondani. Itt élünk 10 éve a várostól 4 km-re. Mások számára már ez is a világvégének számít, de mi úgy érezzük, hogy csak a peremén vagyunk annak, ami a lelkünkben van.
Szeretjük a környezetünket, de mégis elvágyódunk innen. Még természethez közelibb, nomádabb életet szeretnénk. Az embernek természetéből fakad, hogy egyszer csak visszakívánja azt, amiből kiszakadt.
Időnként nézelődünk, latolgatunk, lépni még sem lépünk.
Mire várunk?....
Szívet melengető rácsodálkozással nézegettem az "Éledő falvak" honlapot.
Ajánlom azoknak is, akik nem költözési szándékkal nézelődnek. Gyönyörű falvak, vidéki települések léteznek kis hazánkban.
Egy kép az Éledő falvak oldaláról:
