2013. április 17., szerda

Angyalka

A természettudós számára a kecske kérődző állat; a kiránduló szerint mutatós jószág, amint felemeli a fűből harmattól nedves pofáját; a városi gyerek a tejeskávé meg a krémsajt forrását látja benne; a parasztnak azonban ennél sokkal többet és fontosabbat jelent...

Ebben a hitben és létben élünk.
 
 

Szomorú események is történnek az ember háza táján...
Angyalkát elveszítettük, három napig küzdött és küzdöttük az életéért. Sajnos, ez ellés előtt történt, s a benne lévő három kis kecskét is elveszítettük, nem tudtuk megmenteni az életüket.

 

Ami egyszer véget ér, az mindig hoz valami újat...
Két újdonsült kis kecskénk rögtön gyerekeink kedvencei lettek.
Barnabás egy komoly, nem túl magas vérnyomással rendelkező gida:)

Borcsika, egy igazi kis hakabóka kecskelány.

 

Velük telnek most mindennapjaim, szomorúságomba örömet hoztak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése