2016. február 1., hétfő

Éledő falvak - A tapasztalatok


"A természettudós számára a kecske kérődző állat; a kiránduló szerint mutatós jószág, amint felemeli a fűből harmattól nedves pofáját; a városi gyerek a tejeskávé meg a krémsajt forrását látja benne; a parasztnak azonban ennél sokkal többet és fontosabbat jelent..."






Önellátásra készülőknek, vidékre, falura vonulóknak (köztük mi magunknak is), gyakorlati kérdések feszegetése

Részben önellátó család vagyunk, kis telekkel, föld nélkül, sok állattal, nagy kitartással. Debrecen városától 4 km-re élünk, egy csendes kis zsákutcában.
Mikor ideköltöztünk egy cél volt: a természethez közelebb kerülni. Később ez kiegészült állattartással, konyhakerttel, gyümölcs-szőlő termeléssel és végül, hogy ne csak a belső táplálék legyen tiszta forrásból, kecsketejből kezdtem készíteni szappanokat és természetes alapanyagú testápoló készítményeket (ez egyfajta jövedelmi forrás is, ehhez csatlakozott a sajtkészítés.) A motiváció ez lett: teremteni és nem rombolni!

Két dolog indokolja a váltásunkat, költözésünket falura:
-  A továbblépéshez, fejlődéshez szükséges nagyobb terület
-  Egyre nagyobb a kontraszt a mi otthoni létünk és a városi lét között. (Az, hogy mindennap be kell             kocsikázni a városba, egyre zavaróbb és egyre kiábrándítóbb.)

Ahhoz, hogy egy család a saját részére  meg tudja termelni a napi betevő egy részét 2 ember szükségeltetik: egy férfi és egy  nő. Teljes családot kíván ez a fajta tevékenység. Ezt már látjuk mi is. Az nem működőképes, és nem gazdaságos, ha az egyik fél otthon "önellát", a másik pedig bejár a hivatalba dolgozni. A férfi tevékenységre (nemcsak a  fizikaira) és a női kezekre is szükség van.

Az teljesen világosan látszik, hogy akármilyen mértékű önellátásról legyen szó pénzre, valamilyen jövedelmi forrásra szükség van. (Ezt szerintem nem kell különösebben kifejteni.)
Azt gondolom, hogy ebbe a létformába nagyon könnyen beleilleszthető olyan szakma, mesterség vagy tevékenység, ami zavartalanul engedi, hogy a napi teendőink mellett jövedelemre tegyünk szert. (Én pl.: kecsketejes szappanokat készítek felhasználva a tej egy részét illetve szintén kecsketejből sajtokat és tejtermékeket).
Célszerű inkább kisebb méretekben, de több dologgal foglalkozni, áthidalva ezzel azt a problémát, ha az időjárás közbeszól (mezőgazdaság) vagy jószágaink között akad elhullás.
Ipari termelésről nem is lehet szó, mert nem győzi az ember. Kis tételeknél mindig is jobban oda lehet figyelni a minőségre. Tudod egy kézben tartani a dolgokat, oda tudsz figyelni apróságokra is, még nem vesznek el az "ízek". Ahol átbillen a dolog nagyobb mennyiségbe, az mindig a minőség rovására megy és a történet hirtelen elkezd szólni a pénzről és üzletről kezdünk beszélgetni.

Ha már lesz feleslegünk a megtermelt árunkból ne hanyagoljuk el a termelői piacok jelentőségét. Érdemes ezekre időt szánni. Ma már nagyon sok városban és településen működnek termelői piacok vagy akár Biopiac. A kézműves termékeknél is egyre több lehetőség adódik, hogy piacra vigyük elkészített tárgyainkat. Csak két példa: Hajdú-Biharban KreDenc, Hevesben Veranda néven működnek kézműves alkotó piacok, melyek a megye több száz kézművesének ad bemutatkozási lehetőséget.

Mi az állatok számára szükséges takarmánnyal vagyunk mindig híján. A vásárlást részben ki tudjuk iktatni azzal, hogy a környező területeket kaszáljuk, kaszáltatjuk (ennek kifejezetten örülnek is). Aki szintén nem rendelkezik nagy területtel, annak érdemes körül nézni, mert nagyon sok a megműveletlen terület.

A városban élők a kényelmes életet szeretik  és minden megbántás nélkül kimondható, hogy már vidéken és falun is ez az életszemlélet kezd eluralkodni. Nem gondozzák a kertjüket, nem művelik a földjüket, nem tartanak állatokat. Számomra elképesztő, mikor látom azt, hogy családok élnek úgy, hogy kertjükben egy szál zöldség vagy egy darab gyümölcs sem terem meg, még virág sem dísze a kertnek. A kétkezi munkájuk gyümölcseként nem kerül a konyhaasztalra semmi.  A mai ember számára a legfontosabb a pénz és ennek hozományaként a kényelmes élet, annak minden luxusával.

Azt gondolom, hogy sokkal több emberre, családra volna szükség, akik visszavonulva vidékre valódi termelést folytatnának, ezzel feltámasztva poraiból az elfeledett falusi életet.





Éppen ezért, mi is olyan települést keresünk, ahol nagyobb részt olyan családok élnek, ahol partnereket is találunk a gazdálkodó élethez.
Most is a legnagyobb mértékben keressük a lehetőségét annak, hogy barter kapcsolataink legyenek. Vannak is: tudunk fodrászhoz járni, a sajtért cserébe kapunk kolbászt, a szappanért cserébe kapunk ajándéknak szánt kerámiát és még sorolhatnám.
És ez így működhetne egy önellátó faluban is, a "felesleget" másnak adod, amire pedig szükséged van, azt kapod cserébe.

Önellátásunk megoldásaként és annak támogatásaként mindenképp a közösségi erőt látom. Együtt gondolkozva másokkal, együtt-egyért dolgozni és munkálkodni.
Ez megvalósítható úgyis, hogy első fecskepárként letelepedünk egy általunk szimpatikusnak vélt faluban és hozzánk hasonlóan, remélhetőleg további családok is csatlakoznak.
Vagy olyan vidéki, falusi környezetet kell keresni, ahol már letelepedtek hozzánk hasonló gondolkodású, és tevékenykedő családok.

Sok kérdés felmerül ezek kapcsán. Hova fogjuk járatni a gyereket óvodába, iskolába? Mi lesz az idős szülővel, aki nem hajlandó veled költözni? Valóban működőképes ez az önellátásra való törekvés?


Motivációk:
Az alapvető zöldség-gyümölcs, fűszer-gyógynövényeket meg tudod termelni és e mellett a húsfogyasztásról is gondoskodsz az állattartással. A családod természetes, egészséges ételeket tud fogyasztani. Te magad tudsz erre felügyelni és Te magad tudod ezeket elkészíteni.
Fizikai erőnléted javul. A jó levegő, mozgás hozzájárul az egészséges szervezet működéséhez.
Le tudod csökkenteni a stresszel járó tevékenységeket (órákat autóban ülni, várakozni a hipermarketekben és sorolhatnám.)
Olyan tevékenységekkel, mesterségekkel ami néphagyományunk szerves része a szellemi kultúrádat is gazdagítod, amit tovább is tudsz örökíteni.


Érzelmi motivációk:

Mikor visszatérsz abba a természet adta rendbe, amiben egykor élt az ember, végtelen nyugalom és békesség fog eltölteni.
Az érzékszerveid újra életre kelnek: javul a látásod, a hallásod, a szaglásod. Mikor együtt lüktetsz a természettel a szél érintéséből is tudod majd, hogy vihar közeledik-e.

Észre fogod venni, hogy gyermeked szimbiózisba kerül a környezetével. Elhagyja a boltban vásárolt drága játékait és egy bottal vagy egy marék kaviccsal is eljátszik órákig.
Ölébe kapja hol az egyik állatot, hol a másikat és kacagva játszik velük.
A gyermeknek meg lesz a lehetősége arra, hogy teljes érzelmi-szellemi gazdagságban érje el a felnőttkort.







Megtanulod, hogyan élj együtt a földdel. Örülsz majd az esőnek is és a hideg téli napoknak is. A körforgás része leszel, amit a maga valóságának is meg tudsz élni.
Megismered és tiszteled majd  az állataidat, akikben nem csak a élelemforrásodat fogod látni. Kialakul a felelősségérzeted irántuk is...

...és mikor a vadlibák esténként a fejed fölött elrepülnek, előbb-utóbb könnyes szemmel ki fogod mondani: "Istenem, hálát adok neked azért, hogy mind ennek részese lehetek!"

Mi most elindulunk, hogy helyet keresve megtaláljuk azt, amiből egykor mi is kiszakadtunk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése