Hápi :)

Felnőnek nálunk úgy haszonállatok, hogy soha nem kerülnek asztalterítékre. Egyszerűen csak szeretjük őket és sok örömet adnak...
Hápi élete is így indult...
Az anyja, bizonyos aktuális kacsamama úgy gondolta, hogy miután kettő darab kiskacsája kidugta fejét a tojásból, magára hagyja őket. Anyai ösztönei elakadtak. Így a két kiskacsa első napos korától fogva a házban nevelkedett.

Egy hét múlva már csak egy kiskacsánk maradt, az egyik elpusztult:(
A magára maradt kiskacsát Hápinak neveztük el, aki mindennap odakucorgott a kezünkbe.

Ma eljött az ideje, hogy fokozatosan kiszoktatva az udvarra beilleszkedjen a többi állat közé.
(Azért van egy plüss kutyája :)), akit szintén családtagnak számít, és ha fázik hozzábújhat.)

A rét

A házunktól 3 perce van egy rét...
Mi csak pipacsos rétnek hívjuk, mert a pipacs éppen virágozott, mikor rátaláltunk. Örültünk, mi is és Nina kutyánk is, akinek ez amolyan "könyvtárbajárásos" tevékenység. Itt aztán lehet információt gyűjteni a történésekről és tücsköt-bogarat vadászni.

A rét szélén húzódik egy erdős-fás rész, ahol megannyi madár fészkel. Jó itt megpihenni :) 
 

















Immáron három kecskével járunk a rétre: Babóca, Borcsi és Denci. No, meg a 6 éves óvodásom, aki szintén lelkesen jön és tereli a kecskéket, ha kell gyűjti a zöldet, amit Apa lekaszált.
Ezért jár a réten egy kis pihenő, egy mese, és egy kis elemózsia a piknik kosárból.

Babóca az új jövevény:)

Utánpótlás válogatottak:)

Az idei év is meghozta gyümölcseit, nemcsak a növényeken:)
De ahol születés van, ott a halál is megfordul :(  6 macskát temettünk el, köztük az egyik kedvencünket is Pötyit.

A kotlók jól keltettek, sőt az egyik annyira hűségesen ült, hogy szó szerint belehalt mire kikeltek a kiscsibéi. (?) Galambjaink is több, mint 20 kicsit keltettek.
Kiskacsákkal is bővültünk.

Na és a várva várt kecskegyerekek:) Hárman vannak, gyönyörű szépek. Üröm az örömben, hogy mindhárom bak.

A kis fekete, akinek a neve Feki lett, segítségre szorult. Nem akart szopcsizni, ígyhát lefejtem neki tejet az anyjától és visszacumiztattam. Ezt cselekményt két hétig kényszerültem csinálni, azóta már önállóan eszik és egészséges.

 Juci-Karolina nem fedeződött be, ígyhát most be kell érnie a más gyerekeivel :)

Ő pedig hűséges libánk Lidike

Galambok és nyulak

Marcsi útját taposva (Gasztroangyal), tovább népszerűsítem a galambok, nyulak tartását, illetve az ezekből készült ételeket.

A közismert városi galambokkal ellentétben a házi galambokat, avagy vidéki rokonaikat nem illethetjük a "szárnyas patkány" elnevezéssel. A házi galambok tiszták, nem kényszerülnek arra, hogy mindenféle szemetet és ezt-azt megegyenek. Ha a patkány szó is elhangzott, vidéken a patkány sem hasonlítható össze a városi társával. Azok a patkányok, amit Nina kutyánk eddig megfogott, - ha lehet ilyet patkányra mondani - gyönyörű selymes szőrű, tiszta példányok voltak. Nem a csatornában, a szennyben élnek, s a táplálkozásuk során minőségi eledelhez jutnak, mint pl. gabonához (ami hozzánk vonzza őket.)

A galambok nemcsak a békét jelképezik, hanem a hagyományainkban a lélek jelképei is.
Már eleink is tudták, hogy a gyógyulás a lélekből indul, a galambból főzött húsleves az egyik legjobb gyógyírja volt a lábadozó beteg számára.
Családunkban a húslevesét mi is betegség idején fogyasztjuk. Az egyik legkiválóbb gyógyszer gyomorrontás, gyomorbántalmak esetén.
A húsa vörös, vadhúshoz hasonlítható. Nagyon finom gulyásleves és pörkölt is készíthető belőle, bár én ezekre nem szoktam "elpazarolni" az értékes galambhúsokat. Valójában az elkészítési módjának csak a fantáziánk szabhat határt.

A nyúlhúsból készült ételekkel sokkal nehezebb megbarátkoztatni az embereket, mert a galamb még csak-csak hasonlít a csirkére, de a nyúl.... A mai városi ember emlékeiben a húsvéti simogatós nyuszi maradt meg, s valahogy ettől a berögződéstől nem tud szabadulni.

Csemetéinkkel sokfajta ételt megkóstoltathatunk, s hamár ezt ideje korán megtesszük, sokkal elfogadóbb lesz az újdonságok iránt, s természetessé válhat akár egy nyúlhúsból készült étel is a számára.
A mi kis óvodásunk kedvence a nyúlmáj rántva (brokkolival :) ) Sőt, ez neki annyira kedvence, hogy ha ki kell fejeznie azt, hogy mennyire szeret engem vagy az apját, akkor az eképpen hangzik: "Úgy szeretlek, mint a MÁJT! (ez itt nem helyesírási hiba:-)

Mi is készíthető nyúlhúsból? Húsos levesek sokasága, rántva, sütve, filézve, darálva... bárhogyan. A csirke- és disznóhúsból készült ételeket bátran helyettesíthetjük nyúlhússal. Nem fogunk csalódni :)
Segítségül egy blog, ahol recepteket is találunk.
www.gasztrabbit.blogspot.com

Ha mindezek után valaki kedvet kapna egy kis nyúl- vagy galambhúsra, nincs túl egyszerű dolga, különösen, ha városlakó. A hentesnél nem valószínű, hogy tudnak neki segíteni. Nagyobb hipermarketekben úgy tudom lehet "különleges" húsokat vásárolni, de én máshol  próbálkoznék.

Debrecen-Apafai hójelentés

Lidike "egyszem" libánk állataink közül egyedüliként örült a nagy hónak, fürdött, repkedett, kiabált örömében.
Kint a hóban, fürdőzve...

És bent a "melegben"... tojásgyártás közben..

Állataink

Tavasztól őszig biciklivel járok. A várostól hazáig 4 km-en keresztül erdőmentén tekerek. Ahogy távolodom a várostól, a zajt felváltják a madarak hangjai, a szmogot az erdő illata. Mintha egy másik időszámítás kezdődne, ahogy letérek a betonútról a földútra.
A kapunkhoz közeledve messziről felfigyel két kutyánk. Várnak....:-) és a többiek is...Az ember úgy érzi, velük jobb emberré válik...

Megannyi történetet írhatnék róluk, többnyire örömteli dolgokat, egy biztos: állatok nélkül űr lenne örülöttünk. 6 éve tartunk állatokat és a sokaságuk egyre bővül.

Ki gondolná, hogy a liba hívószóra odajön, vagy hogy egy nyúl addig nem eszik, míg meg nem vakargatod a fejét, vagy egy tyúk tél elején kotlóvá válik, hogy egy beteg kiscsirkét ápoljon végnapjai alatt....Megannyi történet. Órákig tudjuk őket nézni, figyelni és persze hálásak vagyunk, hogy tudunk belőlük főzni tyúkhúslevest, süthetünk nyulat, kacsát és számtalan finomságot.

Kecske nélkül is szegényebbek lennénk, az biztos. Már akkor tudtam, hogy kecskét szeretnénk, amikor még közel, s távol egy kecske sem létezett körülöttünk. Ez egy belső késztetés volt, s azt mondják, hogy amit az ember szívből szeretne, az megadatik.


Na és a ló.... Szeretnénk lovat is, mert ugye van egy mondás: magyar ember ló nélkül fél ember...