Állataink

Tavasztól őszig biciklivel járok. A várostól hazáig 4 km-en keresztül erdőmentén tekerek. Ahogy távolodom a várostól, a zajt felváltják a madarak hangjai, a szmogot az erdő illata. Mintha egy másik időszámítás kezdődne, ahogy letérek a betonútról a földútra.
A kapunkhoz közeledve messziről felfigyel két kutyánk. Várnak....:-) és a többiek is...Az ember úgy érzi, velük jobb emberré válik...

Megannyi történetet írhatnék róluk, többnyire örömteli dolgokat, egy biztos: állatok nélkül űr lenne örülöttünk. 6 éve tartunk állatokat és a sokaságuk egyre bővül.

Ki gondolná, hogy a liba hívószóra odajön, vagy hogy egy nyúl addig nem eszik, míg meg nem vakargatod a fejét, vagy egy tyúk tél elején kotlóvá válik, hogy egy beteg kiscsirkét ápoljon végnapjai alatt....Megannyi történet. Órákig tudjuk őket nézni, figyelni és persze hálásak vagyunk, hogy tudunk belőlük főzni tyúkhúslevest, süthetünk nyulat, kacsát és számtalan finomságot.

Kecske nélkül is szegényebbek lennénk, az biztos. Már akkor tudtam, hogy kecskét szeretnénk, amikor még közel, s távol egy kecske sem létezett körülöttünk. Ez egy belső késztetés volt, s azt mondják, hogy amit az ember szívből szeretne, az megadatik.


Na és a ló.... Szeretnénk lovat is, mert ugye van egy mondás: magyar ember ló nélkül fél ember...