Szeptember 1.
Egyed napja, őszkezdő nap.( Szent Egyed remete a VIII. században
élt Provence-ban.) Sok helyütt ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert
azt tartották, akkor bő termésre számíthatnak. Erdélyben ezen a napon állnak
szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony táján akartak
levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső Egyed napján, esős őszre számítottak,
ellenkező esetben szárazra.
Szeptember 5.
Lőrinc napja, úgy nevezett "rontónap". Lőrinc sok
kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni (hideg
van), beleesik (máshol belepisil!) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap
után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű.
Szeptember 8.
Kisasszony napja, Szűz Mária születésének napja. Magyarországon
kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy
tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken
ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek
a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg".
Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek
szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték.
Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól
kezdve keltek útra a költöző madarak.
Szeptember 15.
Hétfájdalmú Szűzanya napja. Mária anyai fájdalmára- melyet
megfeszített fia halálát látván érzett - emlékezés napja. Nagyon régi kultusz,
egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal. A Pieta,
mint az egyetemes emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe.
Számos ábrázolása létezik a halott fiát ölében tartó Szűzanyának. Egerben
ismert szőlőműves terminus a "fájdalmasra szed", azaz a szüretet erre
a napra befejezi.
Szeptember 21.
Máté apostol és evangélista napja. Egyes vidékeken Máté hetében
vetették a gabonát. A vetés a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék
kötődnek. A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta ruhába
öltöztek, így mentek ki a földekre. Egyes vidékeken a magvető a nyelve alá három
búzaszemet tett, és a művelet közben nem volt szabad beszélnie. Miután a vetést
elvégezték,a vetőabroszt (ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták,
hogy nagyra nőjőn a gabona.
Szeptember 29.
Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a
túlvilágra költöző lelkek kisérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az
Utolsó Ítéletkor. Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják.
Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz
a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.).
Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta
Mihály napja. Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály öltöztet, Szent György
vetkőztet." Ezután már tilos volt az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy
tartották ekkor szűnik meg a legelőn a fű növekedése. Az állatok viselkedéséből
a téli időjárásra következtettek. Ha a juhok szorosan egymás mellé feküdtek,
hosszú kemény télre számítottak. A halászó vidékeken úgy tartották a halak
ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak.
A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették
a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat. Csíkban a pásztorok ekkor térnek
vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda gondjaira bízzák. A juhászok
is ekkor kapják meg a bérüket, és általánosan ez a nap a szegődtetés napja,
azaz a cselédek ekkor költöznek új gazdához.
Október 15.
Szent Teréz napja. Sokfelé szüretkezdő nap volt, például
Baranyában vagy a Balaton szőlőtermő vidékein. Egerben Teréz-szedés az ekkori
szüret neve. Bácskában, Bánátban asszonyi dologtiltó nap volt, nem moshattak, süthettek.
A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában
a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat
is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével
pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok
is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás
volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú),
a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása. A szüreti
felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből),
egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tartva.
Október 16.
Gál napja, Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik
a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják
az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák
magukat, halat fogni már nem lehet.
Október 20.
Vendel napja. A legenda szerint Vendel ír királyfi volt, a
VII. században élt. Rómába zarándokolt, majd egy gazdához szegődött pásztornak.
Ezért a jószágtartók, juhászok védőszentjükként tisztelték elsősorban a Dunántúlon.
Gyakran ábrázolták pásztorruhában, lábánál kutyával. Kultusza viszonylag újkeletű,
a XVIII. század során alakult ki. E napon nem fogták be az állatokat és vásárra
sem vitték őket, nehogy Vendel elvigye az állatokat, azaz valamilyen fertőző
betegség üsse fel a fejét a nyájban. A szent tiszteletére körmeneteket
rendeztek, a pásztorok pedig ünnepet tartottak.
Október 21.
Orsolya nap szüretkezdő nap a Somló-vidéken. Időjárásjósló
nap is, azt tartották, ha szép az idő, karácsonyig enyhe marad.
Október 26.
Dömötör, keresztény vértanú napja. Az ország keleti felén a
pásztorok védőszentje. Juhászújévnek is nevezeték, mert sokfelé ezen a napon számoltak
el a juhászokkal, fizették ki a bérüket, meghosszabbították vagy megszüntették
a szolgálataikat. Szent Mihály napjához hasonló jelentőségű nap a hajdani
gazdasági évben. Nagy állatvásárokat is tartottak Dömötör napon. A hortobágy környéki
pásztorok nagy mulatságokat rendeztek ezen a napon, birkapaprikást főztek, majd
táncmulatságot tartottak. Ezért juhászbálnak is nevezték.
Október 28.
Simon-Júdás napja, Hegyalján szüretkezdő nap. Az időjárás
viszonylatában azt tartották, ha ettől a naptól kezdve Márton napig (november
11.) szép az idő, jó jövő évi termés várható.
November 1-je
Mindenszentek napja, 2-a Halottak napja
Mindkét nap a halottakra való emlékezés napja.
Mindenszentekkor emlékezünk meg azokról a szentekről, akik név szerint nem
szerepelnek az egyházi naptárban.
Azt a hetet melyre a Halottak napja esik halottak hetének
nevezik. Szokás ilyenkor a temetőbe, elhunyt családtagok sírjához kilátogatni,
a sírokat rendbe tenni, gyertyát, mécsest gyújtani. A hiedelem szerint ilyenkor
hazalátogatnak a halottak, ezért szokás számukra is megteríteni, az asztalra
kenyeret, vizet tenni. A lámpát égve hagyták sok helyen, hogy a hazalátogató lélek
szétnézhessen. Ahány halottja van a családnak annyi gyertyát kell gyújtani.
November 11.
Szent Márton ünnepe a magyar néphagyományban tradicionálisan
a gazdasági évet lezáró ünnep. A tél kezdetét jelzi, hogy eddigre már mindenhol
elszámolnak a pásztorok a tavaszi- nyári időszakban rájuk bízott jószággal, és
a gazdától megkapják járandóságukat. A betakarítással összefüggő munkálatok is
lezárulnak erre az időszakra, sőt az ősszel szüretelt szőlőből is kiforr az új
bor. November hónapot bizonyos vidékeken "kis farsangnak" is nevezték,
ugyanis ekkor még meg lehetett tartani a lakodalmakat és vigasságokat, amelyek
majd az adventi időszakban tiltva lesznek.
Az ünnep eredete az ókori Rómába nyúlik vissza. A legenda
szerint Róma védői elaludtak, és az ellenség, a gallok támadásától csak az
mentette meg a várost, hogy a ludak hangos gágogására felébredtek. Innen az
Avis Martis, azaz Mars lúdjai elnevezés. (Mars a római mitológiában hadisten.)
Ez az Avis Martis formula változott át aztán a keresztény hitvilágban Avis
Martinus, azaz Márton lúdja alakká.
Márton valós történeti személy, Pannóniában született,
Szombathelyen 317 körül, apja római százados volt, Márton is katonaként került
a mai Franciaország földjére, ahol keresztény hitre tért, és kolostort alapított.
371-ben püspökké szentelték Tours-ban, így Franciaországban is igen népszerű. A
legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni szerénysége miatt, ezért
elbújt a libák óljában. Azok azonban hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.
Innen a Szent Márton lúdja elnevezés. Ezen a napon hagyományosan libát ettek a
paraszt családok, úgy tartották, aki ezen a napon libát nem eszik, egész évben éhezni
fog. Általában erre a napra forr ki az újbor, a kicsit még csípős ízű nedűt
Szent Márton boraként is emlegetik.
A legenda szerint Márton egy napon koldussal találkozott.
Megszánva a didergő embert köpenyét kardjával ketté vágta, és felét a koldusra
terítette. Másnap ugyanazon az úton Krisztus jött Mártonnal szemben, vállán az
előző nap kettévágott köpeny. Márton püspököt gyakran ábrázolják a vállán átdobott
fél köpennyel e történet alapján.
November 19.
Árpád-házi Szent Erzsébet (XIII. század) ünnepe. A legenda
szerint Erzsébet a kötényében kenyeret vitt a szegényeknek, mely rózsává változott,
mikor atyja kérdőre vonta emiatt. Időjárásjóslás kapcsolódik ehhez a naphoz, általában
havazást várnak a gazdák, csak úgy mint Katalinkor.
November 25.
Szent Katalin keresztény vértanú ( IV. század) ünnepe. Kerékbe
törték, ezért a fuvarosok, kerékgyártók, valamint a házasulandó lányok védőszentje.
Katalin naphoz férjjósló hiedelmek kötődnek. Katalin-ágnak nevezik azt a
gallyat, melyet a lányok vízbe állítottak, s ha karácsonyig kizöldült, közeli házasságra
lehetett számítani a lányos háznál. Régi időjárási megfigyelés szerint, ha
Katalin locsog (vagyis lucskos, nem fagy), akkor Karácsony kopog (azaz jó hideg
lesz).
November 30.
Szent András napja. A hagyomány szerint kereszthalált halt átlósan
ácsolt kereszten, innen az andráskereszt elnevezés. András a keleti ortodox
egyház védőszentje, kultusza ezeken a vidékeken nagyon erős.
András napja a legelterjedtebb férjjósló nap, ólomöntéssel,
gombócfőzéssel igyekezetek a jövendőbeli személyét kitalálni. (A gombócokba papírra
írva egy-egy férfinevet gyúrtak, és amelyik legelőbb jött fel a víz színére,
olyan nevű férjet vártak a lányok maguknak.) Ólomöntés is volt a fonóban, az öntvény
alakjából a jövendőbeli foglalkozására következtettek.
Vidéken ezen a napon kezdték el a disznóvágást, a disznótorok
farsang végéig tartottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése