Hápi :)

Felnőnek nálunk úgy haszonállatok, hogy soha nem kerülnek asztalterítékre. Egyszerűen csak szeretjük őket és sok örömet adnak...
Hápi élete is így indult...
Az anyja, bizonyos aktuális kacsamama úgy gondolta, hogy miután kettő darab kiskacsája kidugta fejét a tojásból, magára hagyja őket. Anyai ösztönei elakadtak. Így a két kiskacsa első napos korától fogva a házban nevelkedett.

Egy hét múlva már csak egy kiskacsánk maradt, az egyik elpusztult:(
A magára maradt kiskacsát Hápinak neveztük el, aki mindennap odakucorgott a kezünkbe.

Ma eljött az ideje, hogy fokozatosan kiszoktatva az udvarra beilleszkedjen a többi állat közé.
(Azért van egy plüss kutyája :)), akit szintén családtagnak számít, és ha fázik hozzábújhat.)