Házi ketchup

Nekünk a receptek arra jók, hogy némi támpontot adjanak, s utána saját formákra, olyan "apafásra" , ízlésünk szerint átvariáljuk.
Ez történt ezzel a ketchup recepttel is.

Ami szükséges hozzá:
4 kg paradicsom
3 db alma
3 db sárgarépa
7 db vöröshagyma
2,5 dl vörösbor ecet
20 dkg cukor (legjobb nem fehér, finomított cukor)
7 ek só (mi erdélyi kősót tettünk bele)
1 kk szemes bors
1 ek őrölt köménymag
3 szem szegfűbors
3 db babérlevél
4 kk mustármag
4 gerezd fokhagyma
1 kk őrölt gyömbér
1 csokor friss bazsalikom
1 csokor friss zellerlevél
aki csípősen szeretné elkészíteni annak 2 db csípős paprika

A főzés elején ezt a látványt adta:

Fantasztikus ízkavalkád lesz belőle. Minden a megfelelő mennyiségben, harmóniában áll egymással.

Mivel én koktélparadicsomból főztem a ketchupot, hát mit mondjak nem volt kedvem a paradicsom héját egyenként lehúzogatni. A főzés végére szétfő a paradicsom és botmixerrel össze is aprítottam, így egyáltalán nem érezhető, hogy a héja is benne van. Nyilván, akit ez zavarna, az húzza le a paradicsomról a héját.
A hagymát, hámozott almát, répát felkockáztam. A paradicsomot feldaraboltam.
Ezeket egy lábasba raktam és lassú tűzön odaraktam főni. Hozzáadtam az összes felsorolt fűszert az ecet kivételével. Kb. 3-4 órán keresztül főztem, gyakori kavargatás mellett.
Amikor tökéletesen összefőtt, sűrűsödött, beleraktam az ecetet, ezzel még egy rövid ideig főztem. Botmixerrel pépesítettem, s forrón, tisztára mosott üvegekbe töltöttem, s hagytam száraz dunsztban kihűlni.

Kecsketejes csipkebogyó-sheavaj szappan

Az érzékeny, ekcémás, száraz bőrűeknek készült ez a szappanpéldány. Dúsítottam csipkebogyó- és búzacsíraolajjal, mint tudjuk mindkét olaj kedvez a extrém száraz bőrűeknek. Került bele sheavaj, csipkebogyó- és homoktövis őrlemény. Kicsik-nagyok egyaránt használhatják.

A szappan illatmentes.

Összetevők: olívaolaj, kecsketej, csipkebogyóolaj, kókuszolaj, búzacsíraolaj, sheavaj, csipkebogyó- és homoktövis őrlemény.

Szilvalekvár

Az én nagymamámnál még tavaly is úgy történt a lekvárfőzés, mint, ahogy azt az ő nagyanyja csinálta. Erről is szerettem volna képes beszámolót adni, de az idei lekvárfőzés az időjárásnak betudhatóan, szilvahiányában elmaradt.

Íme egy recept, ami alapján dolgoztunk, s fantasztikus lekvár főzhető belőle.

A hozzávalók:
8 kg szilva
8 evőkanál 10%-os ecet

A szilvát jól átmossuk, magjától elválasztjuk. Azért, hogy a főzési folyamat felére csökkenjen, a szilvát  húsdarálón ledaráljuk. Ezt belerakjuk egy akkora lábasba, amibe egyrészt belefér ez a mennyiség, másrészt a sütőnkbe is be tudjuk helyezni.
Beleöntjük a cukrot és az ecetet.
200 fokra felmelegített sütőbe helyezzük, ha felrottyant a lekvárunk levesszük a hőmérsékletet 140 fokra, s ezen a fokozaton "sütjük" 5-6 órán keresztül. Annyi dolgunk lesz vele, hogy 1/2 óránként alaposan megkavarjuk készülő lekvárunkat.
Ha ez idő után elég sűrűre főtt, tisztára mosott üvegekbe töltjük, s száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Házi manufaktúránk

Szeretünk főzni :) Mindketten, én is és a kedvesem is. Általában ezt jól is tesszük, vendégeink örömére.  Én másképp, és ő is.
Én a kevesebb, sokszor több elmélettel, ő a férfiakra jellemző módon, szinte a fahéj kivételével mindent bele alapon. De jól csinálja, egyszeri szinte megismételhetetlen ízhatásokkal dolgozik.

A sütés már nekünk lányoknak kézenfekvőbb. Óvodásommal együtt gyúrunk, dagasztunk, keverünk-kavarunk.

A kenyérsütés - amit kb. 4 éve művelek - még hagy némi kívánnivalót maga után, de a tanulás útján járok, itt ajánlom is nektek www.nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com címet, ahol van mit magunkra szednünk.

Szóval e címszó alatt, hogy Házi manufaktúra, bevált, sokszor elkészített ételeinket, süteményeinket, befőzési módjainkat osztom meg veletek. Mindezek mellett különösen a házi nyúlból és a kecskehúsból készített ételeket szeretném népszerűsíteni.

Őszi ünnepkörök

Szeptember 1.

Egyed napja, őszkezdő nap.( Szent Egyed remete a VIII. században élt Provence-ban.) Sok helyütt ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert azt tartották, akkor bő termésre számíthatnak. Erdélyben ezen a napon állnak szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony táján akartak levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső Egyed napján, esős őszre számítottak, ellenkező esetben szárazra.

Szeptember 5.

Lőrinc napja, úgy nevezett "rontónap". Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni (hideg van), beleesik (máshol belepisil!) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű.

Szeptember 8.

Kisasszony napja, Szűz Mária születésének napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg".

Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték. Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző madarak.

Szeptember 15.

Hétfájdalmú Szűzanya napja. Mária anyai fájdalmára- melyet megfeszített fia halálát látván érzett - emlékezés napja. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal. A Pieta, mint az egyetemes emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe. Számos ábrázolása létezik a halott fiát ölében tartó Szűzanyának. Egerben ismert szőlőműves terminus a "fájdalmasra szed", azaz a szüretet erre a napra befejezi.

Szeptember 21.

Máté apostol és evangélista napja. Egyes vidékeken Máté hetében vetették a gabonát. A vetés a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék kötődnek. A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta ruhába öltöztek, így mentek ki a földekre. Egyes vidékeken a magvető a nyelve alá három búzaszemet tett, és a művelet közben nem volt szabad beszélnie. Miután a vetést elvégezték,a vetőabroszt (ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták, hogy nagyra nőjőn a gabona. 

Szeptember 29.

Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kisérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor. Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják.

Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.).

Gyakorlatilag az időjárás hidegre, téliesre fordulását hozta Mihály napja. Egy göcseji mondás szerint "Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet." Ezután már tilos volt az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Úgy tartották ekkor szűnik meg a legelőn a fű növekedése. Az állatok viselkedéséből a téli időjárásra következtettek. Ha a juhok szorosan egymás mellé feküdtek, hosszú kemény télre számítottak. A halászó vidékeken úgy tartották a halak ekkor a víz mélyére (az iszapba) húzódnak.

A gazdasági év szempontjából jelentős nap, eddig legeltették a réten a Szent Györgykor kihajtott marhákat. Csíkban a pásztorok ekkor térnek vissza a havasokról, a jószágokat ezután a gazda gondjaira bízzák. A juhászok is ekkor kapják meg a bérüket, és általánosan ez a nap a szegődtetés napja, azaz a cselédek ekkor költöznek új gazdához.

Október 15.

Szent Teréz napja. Sokfelé szüretkezdő nap volt, például Baranyában vagy a Balaton szőlőtermő vidékein. Egerben Teréz-szedés az ekkori szüret neve. Bácskában, Bánátban asszonyi dologtiltó nap volt, nem moshattak, süthettek.

A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú), a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása. A szüreti felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből), egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tartva. 

Október 16.

Gál napja, Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, halat fogni már nem lehet.

Október 20.

Vendel napja. A legenda szerint Vendel ír királyfi volt, a VII. században élt. Rómába zarándokolt, majd egy gazdához szegődött pásztornak. Ezért a jószágtartók, juhászok védőszentjükként tisztelték elsősorban a Dunántúlon. Gyakran ábrázolták pásztorruhában, lábánál kutyával. Kultusza viszonylag újkeletű, a XVIII. század során alakult ki. E napon nem fogták be az állatokat és vásárra sem vitték őket, nehogy Vendel elvigye az állatokat, azaz valamilyen fertőző betegség üsse fel a fejét a nyájban. A szent tiszteletére körmeneteket rendeztek, a pásztorok pedig ünnepet tartottak.

Október 21.

Orsolya nap szüretkezdő nap a Somló-vidéken. Időjárásjósló nap is, azt tartották, ha szép az idő, karácsonyig enyhe marad.

Október 26.

Dömötör, keresztény vértanú napja. Az ország keleti felén a pásztorok védőszentje. Juhászújévnek is nevezeték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászokkal, fizették ki a bérüket, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Szent Mihály napjához hasonló jelentőségű nap a hajdani gazdasági évben. Nagy állatvásárokat is tartottak Dömötör napon. A hortobágy környéki pásztorok nagy mulatságokat rendeztek ezen a napon, birkapaprikást főztek, majd táncmulatságot tartottak. Ezért juhászbálnak is nevezték. 

Október 28.

Simon-Júdás napja, Hegyalján szüretkezdő nap. Az időjárás viszonylatában azt tartották, ha ettől a naptól kezdve Márton napig (november 11.) szép az idő, jó jövő évi termés várható.

November 1-je Mindenszentek napja, 2-a Halottak napja

Mindkét nap a halottakra való emlékezés napja. Mindenszentekkor emlékezünk meg azokról a szentekről, akik név szerint nem szerepelnek az egyházi naptárban.

Azt a hetet melyre a Halottak napja esik halottak hetének nevezik. Szokás ilyenkor a temetőbe, elhunyt családtagok sírjához kilátogatni, a sírokat rendbe tenni, gyertyát, mécsest gyújtani. A hiedelem szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért szokás számukra is megteríteni, az asztalra kenyeret, vizet tenni. A lámpát égve hagyták sok helyen, hogy a hazalátogató lélek szétnézhessen. Ahány halottja van a családnak annyi gyertyát kell gyújtani. 

November 11.

Szent Márton ünnepe a magyar néphagyományban tradicionálisan a gazdasági évet lezáró ünnep. A tél kezdetét jelzi, hogy eddigre már mindenhol elszámolnak a pásztorok a tavaszi- nyári időszakban rájuk bízott jószággal, és a gazdától megkapják járandóságukat. A betakarítással összefüggő munkálatok is lezárulnak erre az időszakra, sőt az ősszel szüretelt szőlőből is kiforr az új bor. November hónapot bizonyos vidékeken "kis farsangnak" is nevezték, ugyanis ekkor még meg lehetett tartani a lakodalmakat és vigasságokat, amelyek majd az adventi időszakban tiltva lesznek.

Az ünnep eredete az ókori Rómába nyúlik vissza. A legenda szerint Róma védői elaludtak, és az ellenség, a gallok támadásától csak az mentette meg a várost, hogy a ludak hangos gágogására felébredtek. Innen az Avis Martis, azaz Mars lúdjai elnevezés. (Mars a római mitológiában hadisten.) Ez az Avis Martis formula változott át aztán a keresztény hitvilágban Avis Martinus, azaz Márton lúdja alakká.

Márton valós történeti személy, Pannóniában született, Szombathelyen 317 körül, apja római százados volt, Márton is katonaként került a mai Franciaország földjére, ahol keresztény hitre tért, és kolostort alapított. 371-ben püspökké szentelték Tours-ban, így Franciaországban is igen népszerű. A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni szerénysége miatt, ezért elbújt a libák óljában. Azok azonban hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. Innen a Szent Márton lúdja elnevezés. Ezen a napon hagyományosan libát ettek a paraszt családok, úgy tartották, aki ezen a napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog. Általában erre a napra forr ki az újbor, a kicsit még csípős ízű nedűt Szent Márton boraként is emlegetik.

A legenda szerint Márton egy napon koldussal találkozott. Megszánva a didergő embert köpenyét kardjával ketté vágta, és felét a koldusra terítette. Másnap ugyanazon az úton Krisztus jött Mártonnal szemben, vállán az előző nap kettévágott köpeny. Márton püspököt gyakran ábrázolják a vállán átdobott fél köpennyel e történet alapján.

 

November 19.

Árpád-házi Szent Erzsébet (XIII. század) ünnepe. A legenda szerint Erzsébet a kötényében kenyeret vitt a szegényeknek, mely rózsává változott, mikor atyja kérdőre vonta emiatt. Időjárásjóslás kapcsolódik ehhez a naphoz, általában havazást várnak a gazdák, csak úgy mint Katalinkor.

November 25.

Szent Katalin keresztény vértanú ( IV. század) ünnepe. Kerékbe törték, ezért a fuvarosok, kerékgyártók, valamint a házasulandó lányok védőszentje. Katalin naphoz férjjósló hiedelmek kötődnek. Katalin-ágnak nevezik azt a gallyat, melyet a lányok vízbe állítottak, s ha karácsonyig kizöldült, közeli házasságra lehetett számítani a lányos háznál. Régi időjárási megfigyelés szerint, ha Katalin locsog (vagyis lucskos, nem fagy), akkor Karácsony kopog (azaz jó hideg lesz). 

November 30.

Szent András napja. A hagyomány szerint kereszthalált halt átlósan ácsolt kereszten, innen az andráskereszt elnevezés. András a keleti ortodox egyház védőszentje, kultusza ezeken a vidékeken nagyon erős.

András napja a legelterjedtebb férjjósló nap, ólomöntéssel, gombócfőzéssel igyekezetek a jövendőbeli személyét kitalálni. (A gombócokba papírra írva egy-egy férfinevet gyúrtak, és amelyik legelőbb jött fel a víz színére, olyan nevű férjet vártak a lányok maguknak.) Ólomöntés is volt a fonóban, az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására következtettek.

Vidéken ezen a napon kezdték el a disznóvágást, a disznótorok farsang végéig tartottak.